.sas

 Ma reggel rá kellett jönnöm, hogy nagyon benéztem a dátumokat. Meg voltam győződve arról, hogy ez a hét már az iskolai szünet, így a múlt héten leszerveztem a New Malden-i helyettesítést, na meg az NI interjús napot is, ami szintén ezen a héten lesz. Nem is értettem, hogy miért kopogtat az ajtómon reggel az anyuka -tegnap Ibivel elneveztük Godzillának- és miért kérdez a gyerekek reggelijéről. Szerencsére Godzillának jó reggelje volt és nem csinált nagy ügyet belőle, később már csak röhögtünk rajta a konyhában.
Hétvégén ennyire nem volt vicces kedvem, főleg, hogy teljesen fölöslegesen visszarendelt az apuka 7-re ügyelni aztán fél 9-kor közli sms-ben Godzilla (lusta feljönni a szobámba), hogy mégse kell ügyelni... 

Múlt hét a Nagy Döntés hete volt, ugyanis akkor döntöttem el, hogy hamarosan itt hagyom ezt a családot. Hogy ezt megerősítsem, gyorsan le is foglaltam a repülőjegyem Budapestre, így 2 hetet otthon tölthetek, utána jövök újra vissza. 
Elkezdtünk keresni házakat Zitával, úgy tűnik, hogy ez egy kicsit nehezebb lesz.
Az ingatlanárak Londonban a csillagos égben vannak, és még külön adót is kell fizetni a lakás/ház után, ami kerületenként változó. Rengeteg ügynökség van, rajtuk keresztül egy kicsit drágább, mert személyenként ügynökségi díjat is felszámolnak. Például ha hatan akarnak bérelni egy házat, akkor 6x100 fontot is elkérnek érte. Választék egyébként van bőven és otthoni mértékkel nézve nagyon szép házakat, lakásokat lehet találni. A szépet nem a ház külsejére értem, hanem a berendezésre. A külsejük nem túl szépek, minden ház halálunalom téglából készült, némelyiket lefestik fehérre, de attól nem lesz szebb. Ezek a házak is megérnének egy külön post-ot, némelyik elég vicces.

Nemrégen Mark felajánlotta, hogy akár Maidstone-be is költözhetnék vagy akár hozzá, ha vége lesz az itteni munkámnak. Sikítófrász kerülgetett.

Ó, hogy ki is az a Mark? 
Hogy nem ismeritek?
Ó, igazán nem sokan ismerik, mert hol ilyen kocsival jár, hol olyannal. Bámulatosan tudja változtatni a kocsiját és a stílusát! Ha akarja, beül a furgonjába és olyan mint egy egyszerű munkás, vagy egy átlagos hétköznapi ember, amikor a Peugeot-ra vált. Most leginkább egy menőhöz hasonlít, ahogy ül az MX5-ös Mazdájában...

Igazából én csak Sportszeletesnek nevezem őt. Emlékszem, amikor először találkoztunk és felajánlotta, hogy hazavisz. Hát jó, legyen, elég hűvös volt aznap, semmi "lovely weather"! Persze elfelejtette, hogy hol parkolt, így ott bolyongtam vele a parkolóházba 10 percen keresztül, mire megtalálta a kocsiját. Első reakcióm egy csepp döbbenet volt -egyrészt nem néztem ki ebből az alacsony növésű brit-ből, hogy képes kilátni az amúgy is alacsony kocsiból, másrészt eszembe jutott egy körülbelül 11-12 éves jelenet.
Csak álltam a kocsi előtt és lepergett előttem az a pillanat, amikor még a budapesti panellakásban arról álmodoztam, hogy egyszer talán megnyerem azt a csodaszép piros MX5-ös Mazdát a Sportszelettel. Vettem szorgalmasan egyiket a másik után, persze soha nem nyertem semmit.

A rekedt agyondohányzott hangja zökkentett vissza a valóságba, amikor is megkérdezte, hogy talán én akarok vezetni? Ó nem, én igazán nem... 
Ha akarok csak vezessek nyugodtan ajánlja fel újra, de nagylelkű ajánlatát egy zavart nevetéssel újfent elutasítom és próbáltam neki elmagyarázni, hogy anno Magyarországon ilyen kocsit lehetett nyerni csokoládépapírral.

Mark alapvetően egy rendes kis brit egy borzalmas kenti tájszólással. Sok időt töltöttünk együtt de soha nem tudtam rá másként nézni, mint egy haverra. Sok szép helyet megmutatott, többek között a Leeds-i kastélyt is -erről a kastélyról még fogok említést tenni, de nem most.
Egy utalgatós pillanatában olyannyira elegem lesz belőle, hogy elhatároztam, ennek véget vetek majd szépen elküldtem a fenébe...
Nem tetszett, hogy utalgat a közös életre -WTF???? 
Nem tetszett, ahogy a Shopping Center-ben elkapta a kezem és úgy sétálgatott volna velem, mintha a barátnője lennék -jóval alacsonyabb is nálam. He never can't sweep me off my feet...
.
.

Tegnap Nic elmondta a nagy terveit. Nic a gyerekeket korrepetálja matekból, nekem meg segít gyakorolni az angolt. Mellesleg nagyon szépen beszél, élvezet hallgatni. Ő egyébként azon kevesek egyike, aki ha felhív nem ugrik össze a gyomrom az idegességtől, hogy nem fogom megérteni a kiejtését. Tiszta, mint a BBC... :)
Szóval Nic tegnap bevallotta, hogy még meg szeretné szerezni a matematikai professzori címet és meg akar nősülni, családra vágyik gyerekkel, de előtte rendbe akarja hozni az egészségét. Ragyogó tervek, de miért most gondolkodik családalapításon? Nem akartam udvariatlan lenni és utalni arra, hogy 45 évesen talán egy kicsit nehezebb dolga lesz családalapítás szempontjából -legalábbis én ezt gondolom. Mindezt az esőben, mialatt mentünk a kocsihoz. Közben folyamatosan rángattam a kis piros esernyőm szélét magam felé, mert udvariasan elvette tőlem, hogy majd ő tartja. Eleinte csak finoman tettem ezt, utána már egyre direktebb módon, mert kezdtem elázni teljesen. Elég vicces volt már a végén, ő csak beszél, beszél én meg rángatom az esernyő szélét mint egy idióta.