Piros a lámpa, nem baj, nem rohanok most.
Mellettem kamasz mondja a magáét, szemből hajléktalannak látszó ember közeledik, tekintete elszánt, ő most itt lejmolni fog tőlem valamit.
Megáll a félig lehúzott ablak előtt, és már kezdi is a szokásos szöveget.
Kamasz felhördül.
Félbeszakítom illedelmesen, közlöm vele, hogy tőlem aztán tényleg nem, mert komolyan nincs.
Kamasz hörög, csendre és türelemre intem, hajléktalannak látszó meg folytatja rendületlenül.
Majd megkérem, hogy adjon ő nekem inkább pár forintot. Ember lesápad, kamasz felröhög, újra csendre intem.
De hát mégis hogy gondolom? És maga? Nekem sincs, segítsen meg hát.
Azt mondja, ha hozzámegyek feleségül, akkor ad. Pff...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.