.sas

8 hónap óta most találkoztam először olyan megnyilvánulással, amiről eddig csak hallottam. Kezdem megérteni, hogy egyesek egy idő után miért kezdik kerülni honfitársaikat távol otthontól. Amivel persze nem értek egyet. Azért mindig örültem, amikor magyarokkal találkoztam, de sajnos arra is rá kellett jönnöm, hogy nem árt tartani a három lépés távolságot. Simán naiv vagyok, amikor azt gondolom, hogy a magyar nem ellened van, hanem melletted. :)

Maradjon az ember udvarias azért, na meg úgy angolosan kérdezzük meg ötször fél óra alatt, hogy hogy van, meg milyen szép időnk van, arról mindig lehet beszélni. Olyan ez mint a kis fekete ruha, amit bárhol bedobhatsz. Az időjárás kitárgyalása pont ilyen.

Ma délután sokkot kaptam az apuka látványától, hirtelen egyik napról a másikra elkezdett csomókban hullani a haja. Az anyukája beszél hozzám a windy weather-ről, meg kérdez mást is, de döbbenetemben válaszolni sem tudtam neki. Hirtelen elkezdtem habogni neki arról, hogy nem is beszélem a nyelvet, amin csak mosolygott. Az apukának nemrég volt egy komolyabb műtétje és most kemoterápiás kezelést kap -ez az oka, hogy kihullott a haja. Hihetelenül pozitív egyébként a család hozzáállása, amit nemigen tapasztaltam máshol hasonló szituációban -ez tetszik, más sokszor nem...

Ma elmentem Zitával a helyi jobcentre-be. Egy kellemes felhasználóbarát környezet fogadott. Kérhetsz ügyintézőt vagy saját magad is böngészhetsz a terminálokon. A kiszolgáló terminálok használata nagyon egyszerűen kezelhető és gyors és azok az állások, amik érdekesek lehetnek rögtön ki is nyomtathatod és küldheted a cv-t. Nincs semmi túlbonyolítva, a munkakör, az elvárások, a munkaidő és a fizetés korrektül feltüntetve, tetszik.

Emlékszem, amikor otthon mentem el a munkaközvetítőbe, ááá, inkább nem is akarok emlékezni...